Morbus hungaricus. Tüdővész. Magyar betegség. Tuberkulózis. Gümőkór. TBC. Tüdőbaj. Elképzelni azt, mennyire retteghettek az emberek ettől a soknevű betegségtől, amelyet egyes források szerint már egy 500.000 éves múmiában is kimutattak és a XIX. század végén a halálozások 25-30 százalékáért volt felelős –igen nehéz, talán a mai ember számára csak egy rákdiagnózishoz mérhető.

Március 24-e a tuberkolózis elleni küzdelem világnapja. Erről eszembe jutott Erzsi, akire véletlenül találtam rá családfakutatás közben és aki 21 éves korában halt meg TBC-ben. De előbb a betegségről egy kicsit.

Bal oldalt Robert Koch, a tuberkulózis kórokozójának felfedezője, jobbra pedig Albert Calmette és Camille Guérin, a BCG (Bacillus Calmette–Guérin) oltás kifejlesztői 

Robert Koch német orvos, a bakteriológia egyik kiemelkedő alakja még körorvosként kezdte gyanítani mikroszkópos kutatásai során, hogy a tuberkulózis fertőző eredetű, majd 1882. március 24-én fedezte fel a betegség okát. A fertőzést a mycobacterium tuberculosis bacilus okozza, amely a tüdőn kívül számos más szervet megtámadhat (fajtájától függően) például a gyomor-bélrendszert, húgy- és ivarszerveket, a bőrt, csontokat vagy a központi idegrendszert agyhártyagyulladást okozva.

Tuberkulózisos tüdőszövet. Forrás: flickr, Atlas of Pulmonary Pathology

Nem specifikus tünetei lehetnek: fáradékonyság, fogyás, étvágytalanság, izzadás, hőemelkedés; légzőszervi tünetei pedig elhúzódó köhögés, hátfájás, nehézlégzés, véres köpet.

Thomas Mann így írt A varázshegyben a tbc-s köhögésről: „Nem volt hangos ez a zörej, de olyan végletesen borzalmas, hogy Hans Castorp arca eltorzult, és tágra nyílt szemmel meredt unokaöccsére. Köhögés volt nyilván, férfi köhögése: de ez a köhögés semmiféle egyéb köhögéshez nem hasonlított, amit Hans Castorp valaha életében hallott; sőt ehhez képest minden más köhögés, amit addig ismert, pompás, életerős megnyilvánulásnak volt mondható; ebből a köhögésből hiányzott minden kedv és lendület, nem is löketszerűen tört fel, hanem úgy hangzott, mint valami kísérteties, erőtlen kotorászás egy felbomló szervezet pépjében.”

Fekvőkúra a Thomas Mann-t A varázshegy című művére megihlető davosi tüdőszanatóriumban, 1900-ban, innen

Erzsi egyébként a dédapám első felesége volt, aki alig több, mint egy évvel dédapámmal 1897-ben kötött esküvője után 21 éves korában hunyt el a betegségben. Azon kívül is, hogy mélyen megrendítő egy fiatal halála, mindig megborzongat Pinke Erzsi története, ha eszembe jut. Ha ő ott, akkor felgyógyul betegségéből, dédapám nem veszi feleségül a dédanyámat és én ma nem létezem. 23 halott és ezidáig 38 élő rokonom nem jöhet a világra. Morbid gondolat, de azt hiszem, tekinthetjük Erzsit árnyék-ősanyánknak, az ő halála nélkül nem jövünk létre. Ő persze nyilván csak egy a millió random tényezőből: ha belegondolunk, mennyi apró véletlen kellett és kell folyamatosan hozzá, hogy minden úgy alakuljon, ahogy alakul, szinte egészen valószínűtlen minden ember léte és sorsa. Erzsi halála így nem jelentősebb „mi lett volna” gondolat annál, mint mondjuk az, hogyan alakul a történet, ha Apám nem ül le Anyám mellé a buszon aznap, amikor megismerkedtek. De hát ez az élet, vagy mi. Mindannyian szerencsések vagyunk. Itt vagyunk. Erzsi világviszonylatban teljesen jelentéktelen története pedig segíthet megmutatni azt (ha megszorozzuk ki tudja, hány millió hasonló sorssal), milyen hatást tett a világra a tbc. Esetünkben ugyan a „szerencsés” oldalát kidomborítva, de csupán azért, mert a negatív tartományt elképzelni sem lehet. Nem hiába érdekli és borzasztja el az embereket ma is a tüdőgümőkór, kollektív emlékezetünkből kitörölhetetlenül.

Ebből a mikrotörténetből kizoomolva egy makróbb képhez: csak Iváncsán a tuberkulózis szempontjából sokat emlegetett 1901-es évben az összes, 52 halálesetből (közte több, nem természetes halálokkal, például balesetek, gyilkosság) 8 oka tüdőgümőkór, bár a számos tüdőlob, tüdőgyulladás és akár bélhurut halálokok gyanút keltenek, hogy akár több eset lett volna idesorolható. Vajon hány ember élete pecsételődött meg, hány ember sorsa kanyarodott másik irányba csak abban az éven, csak ebben a faluban?  

A tuberkulózis a szegények betegsége, erősen függ szociális és környezeti hatásoktól, még ma is feltűnik kitett társadalmi csoportokban, mint például hajléktalanok, bevándorlók, alkoholisták, háborús övezetben élők között. A XIX. század végén és a XX. században élők életkörülményei több, mint kedvezőek voltak a betegség terjedésének: az 1800-as évek végén a halálozási statisztikákat Oroszország és Ausztria vezette, ahol 1 millió lakosból 3-3500 ember halt meg évente tüdővészben, de nem sokkal marad el mögöttük Magyarország sem. 1902-es éveben hazánkban 75.000 ember esett áldozatául a gümőkórnak, az országos statisztikák szerint pedig Budapest volt a legfertőzöttebb.

"Csodaszer" TBC-re 1888-ból. Ha jól sejtem, beöntést ajánlanak. Arcanum adatbázis

A betegség ha már itt volt, nem válogatott: tehetős emberek a szegényekhez hasonlóan szintén megfertőződtek. Aki tehette, gyógyfürdőkben, később a népszerűvé váló hegyi szanatóriumokban kezeltette magát fekvőkúrával, sétával, tüdőtöltéssel, különböző diétákkal több kevesebb sikerrel. A gyógymódok ugyan a XX. század elejétől rendelkezésre állnak, a járványhelyzet a második világháborút követően kezdett csak el jelentősen javulni. Míg a század elején a szanatóriumi kezelés, aminek fontos része volt az izoláció, később, a háború után a tüdőgondozó hálózatok kiépítése, ingyenes gyógyszerezés, a negyvenes évek végén oltási kampányok majd az 1953-tól kötelező bcg oltása hozott eredményeket.

Aktuális tbc statisztikák, forrás, forrás, forrás, érdekesség