Nagyapám, Király György, Századfordulótól a fordulat évéig című könyvében így emlékszik a harmincas években töltött iváncsai tavaszokra:

"Valahogy az ibolya keresése a tavasz feletti öröm jelképe volt az észak mezőföldi községekben, így Iváncsán is. A gyerekek keresték-kutatták a fakó színű ibolyát a legvalószínűbb helyén, a Gurgyó lankás oldalában. Mintha csak az Isten azért teremtette volna ide a Gurgyót a faluba- a Kispestiek szájába- hogy a gyerekek könnyen találjanak rá a sokszor megénekelt és a szívünkhöz oly közel álló igénytelen kis növényre. 

A kép forrása: Arcanum adatbázis

Miért éppen itt, a Gurgyóban nyújtja a természet oly gazdagon az ibolyát és miért nincs egy szál sem a többi járóban? Ezzel akarta tán megkülönböztetni a többitől, mint a Temetőjárót nagyságával, a Vörösjárót a vörösszínű lösszfalával vagy a Pajorhegyi járót a liciummal... Vagy talán az elmúlt századokban itt, a Gurgyóban húzódó putrik lakói telepítették "füstös gombáik" környékére az ibolyát? Ki tudná ma már megmondani.

Persze volt még másutt is ibolya -a töltés oldalában- de ide már nemcsak a gyerekek jártak ibolyázni, hanem a leányok-legények is vasárnap délutáni korzóik során. Az Adony felöli déli töltésen nem volt egy szál sem, de annál dúsabban lehetett találni az Iváncsa felöli töltés minden részén. Vajon miért volt kedvesebb a fiataloknak az itt szedett, keresett, talált kis vad ibolya -ahogy errefelé nevezték- a maga kis igénytelen, fakó, kékesszürke virágaival- mint a faluban a minden kertben pompázó nagyvirágú, lila és a virágait oly büszkén tartó fehér ibolya?

Ki tudja minek örültek tulajdonképpen... A kis védtelen ibolyának, a tavasznak, vagy az örök ifjúságnak, mely visszatér mindenkoron mint a tavasz és az ibolya, mely mindig más és mégis örök." 

Ma tettünk egy sétát a Gurgyóban és találtunk is néhány szál ibolyát -habár ez még nem a főszezon. A képek ott készültek. 

Egyéb érdekességek az ibolyáról:

A Búvár magazin 1938-ban Csapó Józsefre hivatkozva idézi a következő „gyógymódokat":
„Forró betegségben és hagymázban levőket hasznos ez virágra öntött vízzel itatni” valamint „szélütés után való fájdalmak ezen italtól megszűnnek”. Hozzáteszi: „A viola virágait nem kell sohasem forralni, hanem csak forró vízzel leönteni.”
Ibolyával kapcsolatos hiedelmek (a teljesség igénye nélkül) szintén a Búvár magazin nyomán:
„Aki az első ibolyával megdörzsöli a szemét, azt egész éven keresztül kerüli a betegség vagy pedig, aki ibolyagyökeret köt a lábára, azt senki sem éri utol.”
Az ibolya gyógyászatban, gasztronómiában, illatiparban való felhasználásáról, régi idők ibolyakultuszairól rengeteg további érdekességet lehetne írni, helyette néhány linket ajánlanék:
-Sissi (Erzsébet magyar királyné) rajongása az ibolya iránt, az ibolyafagyiról a kiváló Agytágító podcastban: ITT
-Kandírozott ibolya és ibolyaszörp receptet ezen az oldalon találtam
-Gyógynövényként való felhasználása, gyűjtési ideje, módjai, védett ibolyfajták a naturportalon
-Napóleon és az ibolya ITT